a hallgatás néha nagyobb súllyal bír, mint a hangos szavak

ma annyira jó volt. de tényleg. minden. és most legyek higgadt és nézzem el, hogy egy olyan csaj szülinapján van akivel úgyvolt hogy összejönnek meg mizu. bízok benne, mármint nem a csajban. hanem Pasiban. csak érted. amikor látod, hogy készül, nézi magát a tükörben, jó-e azaz ing, parfüm, beállított haj stb. az úgy kicsit kurvaszar mellbevág. én megértem, hogy le volt beszélve több hete, én megértem, hogy nincs semmi barátságon kívül. én megértem. csak van az a kisördög, aki a vállamon ül. aki csak mondja, hogy figyeljek és féljek, mert.
azt hiszem ma nem sokat fogok aludni

h.i.á.n.y.z.i.k

najóóó, mára szépen kialudtam magam (du. 1ig), és elmúlt a nagy szomor kedv, visszatértek a mosolygós sejtek. : ) és még valeriánát sem kellett bevennem és hipernyugodt vagyok :D
persze a tökéletes az lenne ha Pasi is itt lenne. ♥

tegnap olyan Boldog voltam [a szó legszorosabb értelmében!], hogy a létező összes sejtem hatalmas vigyorral keringőzött a létező összes porcikámban, miközben lágy fény volt és rózsaszirmok estek, de ha jobban megnéztem, azok nem is szirmok voltak, hanem apró szívek.
ma pedig olyan szomorú, hogy már sírni sincs erőm

Ha valaki továbbra is szeretné követni a blogom, az emailben kérhet jelszót.

varga.vivianne@gmail.com

milyen pazar dolog lenne az, hogy most perpill valahová kifeküdhetnék napozni. nem. szóval milyen pazar dolog lenne az, hogy most perpill valahová [árnyákba] kifeküdhetnék szundizni. baromisok jeges dolgot ennék. de no, marad az, hogy nemrég voltam kint boltban és szétizzadtam magam a napon röpke fél óra totyogó séta alatt.
bakker mennyire gáz, hogy senkivel nem beszéltem ma. najó, ott volt pl a pékségben a fapina csaj, akkor a boltos néni "jónapot, köszönöm" és anyuval is telóztam kb 5 percet. de ezektől függetlenül egyedül érzem magam. legyen inkább szar idő, essen a jégeső, dörögjön, villámlodjon [igen, így] és mindenki bassza otthon a rezet, mint ahogy én is. pontosan, ez most azaz effekt mikor "ha az én lovam megdöglött, dögöljön meg másé is" . de komolyan, kurvaszar itthon full egyedül és még a hosszúhétvégének csak a fele ment le. :(
ezek szerint ennyire fos [ember, csaj, akármi] társaság vagyok, hogy senkinek nincs rám egy délutánja, vagy csak pár órája. erre rádöbbenni elég gáz
de nembaj, legalább megzabálom a 2 hónapja rááhított [és most megvásárolt] bounty csokimat. és a szar? hogy ugye a zacsiban 2 csoki van. olyan osztozós. pf :( nembőgök, á
igen, kurvajó magam sajtál(tat)ni. se :( mert ez nem az

ma. se. lesz. semmi. ?

itt van a hosszú hétvége, itt van az, hogy próbáltam közelebb lépni, leírtam, hogy mennyire hiányzik, tudatni [mint ahogy itt eddig is]. és kapom a hideg vizet a nyakamba, ő most nem tud erre mit mondani, nincs ezen a hullámon. érted? _nincs_ezen_a_hullámon_. én olyat néztem... elképesztő érzés volt. pár pillanatig fel sem tudtam fogni.
miért kellett a cukormáz mondat? hiányzok, lelke mélyén érzi megmagyarázhatatlanul, hogy összetartozunk. és most amikor próbálok hinni, bízni, lépek és ja...
nekem erre külön tehetségem van, hogy mindig belesétálok az ilyesfajta pofára esésbe :(
ez  fáj

úgy úúútálom a hosszúhétvégéket. meg úgy alapból a hétvégéket.

annyiszor végigpörgerem magamban a Pasi, 'miért nincs?, milyen lenne ha velem lenne?, miért kell szenvednünk?, miért nem kapok bizalmat a normális kapcsolathoz, felvállaláshoz?' és hasonló dolgokat, hogy elképesztő. annyira fáj az a része a dolognak, hogy folyton csak a 'majdmajdmajd' meg a 'ha', 'talán' válaszokat kaptam/kapom. közbenmeg, ő szeret engem és hiányzom, etc. amikor ilyeneket mondd, fáj. azért, mert ha tényleg annyira így van, akkor miért nem kapok minimális időt, hogy kiderüljön működik e a kettőnk közti dolog, együttélés szinten. annó is ezen vitáztunk nagyon sokat, hogy ha találkoztunk, akkor egy idő után kimerült lett, mert ugye a "csak beugrok egy puszira" dolog sosem 10 perc volt. éjszakába nyúló beszélgetések vagy csak a 'maradj méég', másnap pedig helyt kellett állnia a munkahelyén.. ha pedig nem taliztunk, akkor abból volt a problem, hogy ez így nem jó. plusz ugye megszűnt a 7napból 6napos együtt fekszünk-kelünk dolog.
visszatérve; nem arról van szó, hogy nem esnek jól a kedves szavai. dehogynem, sőt. csak én szeretnék mögöttes tartalmat látni. pl az anyujával is megbeszélhetné, hogy ne szóljon bele abba ami csak Pasira és rám tartozik. vagy mondjuk az, hogy elköltözne otthonról, és tudnánk közös programokat csinálni, sokat együtt lenni anélkül, hogy bárki is keresztbe húzna mindent. vagy ha épp minimális időt lennénk csak együtt, de legalább azt is kettesben.
csak az a baj, hogy ezekben a felmerülő kérdésekben én tehetetlen vagyok. neki kell meghozni a döntéseket. elhatárolódni, lépni.

igen, megint itt tartok

kell egy szál cigi.

felrobban a mellkasom

különben marhára utálom a kifogásokat. de tényleg. nem is értem meg, hogy miért vannak. olyan kis alattomos kibúvók. amik akkor tökjó mentő-övnek bizonyul [saját tapasztalatomból kiindulva] de később sokkal nagyobb buktatókat hozhat.

talizzunk, szépidőlesz, esztergomozzunk. hogyne. kb ott halnék meg. abba, hogy távoli, mint most. és abba amennyire hiányzik. plusz, hogy anyapicifia. abba, hogy ami volt az nincs, és nem lesz és ez meg már felcsesz.

ah, megőrülök :'c

*.*

hohóóó!! 58 ember lesi a blogom?! ez csudijóóó!!

én is szeretnék rólatok tudni. ha leheeeet. légyszinaa *.*